Lehet, hogy számodra is ismerős a helyzet: eszel valami teljesen hétköznapit – egy paradicsomos tésztát, egy szelet füstölt sonkát vagy akár egy tábla étcsokoládét –, majd rövid időn belül megmagyarázhatatlan tünetek jelentkeznek. Kipirulsz, zakatol a szíved, bedugul az orrod, fáj a fejed, netán puffadsz vagy hányingered van. A legtöbben ilyenkor allergiára, esetleg valamilyen vírusra gyanakodnak, pedig a háttérben egy kevéssé ismert, de annál kellemetlenebb jelenség is állhat: a hisztamin intolerancia.
A hisztamin egy természetesen előforduló biogén amin, amelyet a szervezetünk is termel, és számos fontos élettani folyamatban részt vesz: szerepet játszik például az immunválaszban, az emésztésben és az idegrendszeri működésben is. Ugyanakkor ételeink egy része is tartalmaz hisztamint, főként az érlelt, erjesztett, fermentált, hosszabb ideje tárolt vagy füstölt termékek. Amikor túl sok hisztamin kerül a szervezetbe, vagy amikor a lebontásáért felelős DAO (diamino-oxidáz) enzim nem működik megfelelően, akkor alakul ki az intolerancia – vagyis egyfajta érzékenység a hisztaminra, ami számos, elsőre nem összefüggőnek tűnő tünetet okozhat.
Sokan úgy gondolják, hogy az „intolerancia” csak egy újabb divatdiagnózis, amit néhány egészségtudatos ember dob be a gluténmentes zabkása mellé, pedig a hisztamin intolerancia egy nagyon is valós probléma, amely életminőséget romboló hatással lehet. A legnehezebb benne talán az, hogy nincsenek rá egyértelmű diagnosztikai módszerek. A tünetek változatosak, sok más betegségre hasonlítanak, és laborvizsgálatokkal sem lehet mindig egyértelműen kimutatni. Az orvosok sokszor csak kizárásos alapon, alapos kikérdezés, étkezési napló és hisztaminszegény diéta segítségével juthatnak el a felismerésig.
Ha valaki valóban hisztamin intoleranciában szenved, az étrendje gyökeresen átalakul. El kell hagyni például a legtöbb sajtfélét, a borokat, a sört, a savanyított zöldségeket, a paradicsomot, a spenótot, a tonhalat, a füstölt húsokat, de még a banán és az avokádó is problémás lehet. Mivel a hisztamintartalom az ételek tárolási idejétől, elkészítési módjától is függ, ez egy rendkívül összetett, sok figyelmet és tudatosságot igénylő állapot. A spontaneitás – amit sokan az étkezés örömének egyik kulcselemének tartanak – szinte teljesen eltűnik a mindennapokból.
A hisztamin intolerancia nem gyógyítható, de kezelhető – főként étrendi odafigyeléssel és szükség esetén enzimkészítményekkel. Van, aki idővel jobban lesz, másoknál a tünetek hullámzóak. A legfontosabb talán az, hogy felismerd, mi történik veled. Hogy tudd: nem vagy hipochonder, nem képzeled a rosszulléteket. Az érzékenységed valós, és nem te vagy túl gyenge – csak a tested próbál valamit mondani.
Érdekes, hogy egy olyan molekula, ami a szervezetünkben természetes módon is jelen van, ilyen komoly galibát okozhat. De talán pont ez mutatja meg, mennyire finoman hangolt rendszer vagyunk mi, emberek. Egy-egy apró hiba, hiányzó enzim vagy rejtett érzékenység elegendő ahhoz, hogy kibillenjünk az egyensúlyból. És ilyenkor már nem az számít, mennyire egészséges valami általánosságban – hanem az, hogy neked személy szerint hogyan hat. A tested nem olvas tankönyveket. Ő egyszerűen csak jelez – és bízik benne, hogy figyelsz rá.
